Téli túra a Mézeshegyen
2010. január 10. 18:21:15
2010. első túrája előtt többen aggódva néztük az eget. Az eső pénteken fáradhatatlanul esett, de mi kitartóbbak voltunk, és szombaton nekiindultunk, bevenni a Pilisi Parkerdőt. Elszántságunkat látva az idő is engedett, már nem esett, és néha a nap is kisütött. A több mint húsztagú, különböző gyermekotthonokból érkezett jókedvű társaság Székesfehérvárról Zsámbékig buszozott, ahol a buszmegállóból megcsodáltuk a zsámbéki templom fölénk magasodó tornyát. A következő busszal Páty Mézeshegyig mentünk, ahol már vártak minket. A vendéglátónk házáig vezető úton kissé elgondolkodtunk a folytatáson. A sár bokáig ért, pedig még csak a szélén jártunk az erdőnek.
Julcsi a vendéglátónk rendelkezésünkre bocsátotta a házát, a konyháját, néhány tartalék zokniját. Volt, aki kissé elmérte a túrára szánt öltözéket, így Julcsi varázsolt a díszes csizma helyett bakancsot, farmer helyett sínadrágot. Mindenki feltöltötte az erőtartalékait a közös tízórain, ahol a sonkás zsömle mellé még meleg kakaó is került. A gyerekek lelkesedését látva, sarat-hideget nem félve, nekivágtunk a túrának.
Menet közben Ildikó és Boróka, a kis csapat vezetői, Julcsi, Kata, Tamás, Péter és Bojana felnőtt kísérők talányokkal szórakoztatták a gyerekeket. Sorba vettük a földrészeket, s a kicsik is tudják azóta, merre is laknak a kenguruk.
Tudja-e Kedves Olvasó, mely országban nem talál függönyt egy ablakon sem?
Ha rögtön rávágta, hogy Hollandia, vajon tudja-e, miért nincsenek?
A válasz egy szelet csokit ér!
A havas utakon patakokban csordogált lefelé a víz. A gyerekek rendkívül élvezték, hogy lehet hógolyózni, szaladgálni és kiabálni. A kitartóak - a csapat nagy része - egészen sokáig mendegéltek az erdőben, míg néhányan, köztük jómagam, vissza fordultunk negyedúton azokkal, akiknek tocsogott a víz a cipőjében.
Visszaérkeztünk a házba, közben újra eleredt az eső.
Gyümölcs-salátát alkottunk, Attila volt a konzervek lovagja, és mindössze egy tábori nyitó segítségével megküzdött két fémszörnnyel is.
Vili ügyesen darabolta a gyümölcsöket, járt a keze mint a motolla. Beus szervezte az eseményeket és hámozta a narancsot, mandarint, Sanyi a kiviket hámozta. Mire elkészült, befutottak a többiek is, átázva, megfáradtan, farkaséhesen. Elfogyott az egész tál gyümölcs-saláta, meg utána még jó néhány palacsinta. Hajni ügyesen felmondta nekünk – a nyári Testvértáborban tanult - Archimedes törvényét, amit ebéd után egy rögtönzött kísérletben Julcsi be is bizonyított nekünk, hogy meg is értsük, ne csak tudjuk.
Jó társaságban az idő gyorsan telik, így kicsit nehezebb volt az indulás. Mire mindenki megtalálta a bakancsát, kabátját, táskáját, az idő úgy elröppent, hogy rohanhattunk a buszhoz. Menet közben Zsani még összebarátkozott egy kutyussal, aki a buszmegállóig kísért minket.
A hazaút kissé kalandosra sikeredett, és némelyik buszon az utazóközönség szóvá tette az elpiszkolódott ruhákat. Pedig ha tudták volna, milyen jól szórakoztunk, talán kevésbé lettek volna szigorúak. A hazaúton elfogyott a maradék csoki, szaloncukor, és közben már arról beszélgettünk, mikor megyünk újra.
