A csecsemők iránt ugyan nagy az örökbefogadási igény, ám a procedúra sokszor elhúzódik.
Nem lesz vesztese a változásoknak – így értékelte tegnapi sajtótájékoztatóján Balog Zoltán humánminiszter a gyermekvédelmi rendszer átalakítását célzó, múlt csütörtökön benyújtott törvénymódosítási javaslatot, amelynek értelmében minden nevelőszülő foglalkoztatotti jogviszonyba kerül.

Balog elmondása szerint jelenleg mintegy 5500 nevelőszülő gondoskodik csaknem 13 ezer gyermekről, de közülük csak 300 végzi ezt munkaviszonyban. Mintegy 3200 nevelőszülőnek nincs semmilyen jogviszonya: ők januártól inaktívból aktívvá válnak, miközben ugyanazt a munkát végzik. Ez pozitív hatással lesz a munkaerőpiacra is – fogalmazott Balog Zoltán. Hangsúlyozta: a nevelőszülők jogosultak lesznek nyugdíjra, táppénzre, szabadságra, végkielégítésre, családi adókedvezményre, saját gyermekeik után pedig gyest és gyedet kaphatnak.
A tárcavezető azt nem említette, hogy mintegy kétezer nevelőszülő más munka mellett gondozza a gyermekeket. Ez azért lényeges, mert mint megírtuk: a tervezet szerint a nevelőszülő csak akkor végezhetne más keresőtevékenységet, ha az a gyermek ellátását nem veszélyezteti, ha pedig a saját gyermekeit is beszámítva négy vagy több gyermeket nevel, legföljebb heti 20 órában dolgozhat. Márpedig – igaz, nem túl nagy létszámban – vannak olyan nevelőszülők, akik négy gyermeket nevelnek, és mellette teljes munkaidőben dolgoznak. Ez többnyire olyan családokban fordul elő, ahol már idősebbek a gyermekek, illetve ahol a sajátjaik mellé fogadtak be egy-két gyermeket. Soltész Miklós szociális államtitkár ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt mondta: átmeneti szabályként megmaradhat a munkajogviszonya annak, akinek már van. Aki viszont a jövőben lép be, és legalább négy gyermeket nevel, csak napi négy órában dolgozhat. – Olyan felelősségről és feladatról van szó, amelyet, ha valaki teljes munkaidőben dolgozik, nem tud teljes mértékben ellátni. Mindenki, aki gyermeket nevel, tudja, mekkora felelősség négy-öt gyermekről gondoskodni, pláne, ha azok nem vér szerinti gyermekek – tette hozzá, megjegyezve: a szigorítás a gyermekek érdekét szolgálja.
A tárca a nevelőszülők juttatását is egységesítené, és az értékállóság érdekében a minimálbérhez kötné. Januártól minden nevelőszülő a minimálbér 30 százalékának megfelelő összegű (most 29 400 forint) alapdíjazásban részesülne, mellé gyermekenként a minimálbér 20 százalékának (19 600 forint), speciális nevelési igényű gyermek esetén pedig a minimálbér 25 százalékának megfelelő összeget (24 500 forint) kapna. Soltész Miklós közölte: egy három év alatti gyermek után jelenleg 40 650 forintot kap a nevelőszülő, a jövőben 45 305 forint járna. Egy három év alatti és egy ötéves gyermeket nevelő szülő az eddigi 55 650 helyett 68 143, egy nyolc-, tíz- és tizenkét éves gyermeket befogadó család pedig az eddigi 45 ezer helyett 86 877 forintot kapna.
Gyes és gyed ugyanakkor már nem jár a nevelt gyermek jogán, a tárca magyarázata szerint a gyes összegét beépítik a juttatásokba. Ezzel azonban megint csak azok a nevelőszülők járnak rosszul, akiknek van más munkaviszonyuk. Ők eddig nem a bruttó 28 500 forintos gyest, hanem a korábbi fizetésük 70 százalékának megfelelő, de legföljebb bruttó 137 200 forintos gyedet kapták a nevelt gyermek kétéves koráig, és igénybe vehettek fizetés nélküli szabadságot is: ez januártól nem járna. Így vagy eddigi munkaviszonyukról mondanak le, vagy arról, hogy három év alatti gyermeket fogadjanak be, holott erre Budapesten és a nyugati országrészben már most is kevesen vállalkoznak. A csecsemők iránt ugyan nagy az örökbefogadási igény, ám a procedúra sokszor elhúzódik. Januártól viszont 12 év alatti gyermek nem kerülhet nevelőotthonba, csak nevelőszülőhöz (ez évi 2300 gyermeket jelent), 2017. január 1-jéig pedig a már otthonokban élő 12 éven aluliakat is ki szeretnék helyezni nevelőszülőkhöz.
Választásra kényszerülnek
Főállásúvá válik minden nevelőszülő a jövőre életbe lépő új szabályok miatt
Januártól egységes foglalkoztatotti jogviszonyba kerülnek a nevelőszülők: csütörtökön benyújtotta az erről szóló törvényjavaslatot a parlamentnek Balog Zoltán humánminiszter.
A tárca korábban úgy tájékoztatott, hogy a jogviszonyra speciális szabályok vonatkoznak majd, a jelenlegi elképzelések némelyike azonban a nevelőszülőség és a jelenlegi munkájuk közötti választásra kényszerítheti a nevelőszülőket, más esetekben életszerűtlen, „családiatlan” helyzeteket teremthet. Ez utóbbiakra lehet példa a szabadságolás vagy a táppénz kérdése, hiszen a nevelőszülő munkája a gyermeknevelés, amelyet nem lehet csak úgy felfüggeszteni.
A gyermekvédelmi törvény módosításának tervezete szerint a nevelőszülőt betegszabadság, szülési szabadság, illetve (saját gyermeke után) fizetés nélküli szabadság illetné meg, valamint negyedévente legfeljebb hét nap szabadság. Ez idő alatt valamelyik családtag, egy másik nevelőszülő, vagy pedig egy segédgondozó helyettesítené.
Kérdés, ez mennyire életszerű egy olyan családnál, ahol csupán egy vagy két gyermeket fogadtak be, és ahol a nevelőszülők leginkább a gyerekekkel együtt töltenék a szabadságukat. Az pedig a nevelt gyerekek érdekét sem szolgálná, ha a nevelőszülő szülési szabadságot venne ki, amikor saját gyermeke születik, a nevelt gyerekeket pedig arra az időre egyszerűen „lepasszolná”.
Ez számos nevelőszülői családot érinthet: vannak olyanok, akik újraházasodnak, és vannak olyanok is, akiknek évekig nem születik gyermekük, majd nevelőszülőként a nyomás alól kikerülve mégis összejön a baba – mondja Báló Ottília, a nevelőszülői hálózatot működtető Fészek Gyermekvédő Egyesület ügyvezetője. Szerinte egy ilyen helyzetben a nevelt gyermek vagy más felügyelete alá kerül, amit egy újabb elutasításként élne meg, vagy pedig névleg ugyan, de átkerül egy másik családtaghoz, ám továbbra is a nevelőszülő neveli.
– Az sem világos, hogy egy helyettesítő segédgondozó hová vinné a gyereket? Saját lakásába nem viheti, hiszen az állás betöltésekor nem vizsgálják a lakáskörülményeket (a nevelőszülőknél feltétel a megfelelő méretű szoba), az pedig nagyon is kétséges, hogy a nevelőszülő beenged-e a lakásába egy kívülállót – mutat rá Báló Ottília, aki megjegyezte azt is: a sok vagy problémás gyermekeket befogadó nevelőszülőknek valóban jól jön egy kis lélegzetvétel, a nevelőszülők szabadságolása nem elvetendő dolog.
A fő problémát sokkal inkább abban látja, hogy azok számára is előírják a főállású nevelőszülőséget, annak minden velejárójával együtt, akiknek az kedvezőtlenebb, mint a jelenlegi helyzetük. Ezzel pedig elijesztik az amúgy is kevés nevelőszülő egy részét. Példaként említette, hogy mivel a főállású nevelőszülők nem lesznek jogosultak a gyesre, a háromévesnél idősebb, tartósan beteg gyerekeket befogadó szülőknek nem jár majd utánuk a fizetés nélküli szabadság sem.
– A munkahellyel rendelkező nevelőszülők sokkal jobban tartanak a meglévő munkaviszonyuk elveszítésétől, mint amennyire örülnek a nevelőszülői foglalkoztatotti jogviszonynak. Ha választaniuk kell, akkor nem kizárt, hogy a többség a nevelőszülőségtől lép vissza – véli a szakember. Szintén ilyen választás elé állíthatja a nevelőszülőket az, hogy az új elképzelések szerint csak akkor végezhetnek más keresőtevékenységet, ha az a nevelt gyermek ellátását nem veszélyezteti (azt azonban, hogy ez alatt mit is kell valójában érteni, már nem részletezi a tervezet). Abban az esetben viszont, ha a nevelőszülő a saját gyermekeit is beszámítva négy vagy annál több gyermeket nevel, csak legfeljebb heti 20 órában dolgozhat, időkorlátozás nélkül pedig csak akkor, ha a munkavégzés az otthonában történik.
Márpedig mintegy kétezer nevelőszülő munka mellett gondozza a befogadott gyermekeket. Jelenleg kétféle nevelőszülő van: a hivatásos és a hagyományos. Előbbiek 3–7 gyereket nevelnek főállásban, és ezért gyermeklétszámtól függetlenül havi bruttó 135 ezer forintos fizetést kapnak. Belőlük egyre kevesebb van – jelenleg mindössze 300 –, mivel a nevelőszülői hálózatok fenntartói számára túl sokba kerül bérük kigazdálkodása. Ugyanakkora normatívát kapnak ugyanis utánuk a fenntartók, mint a hagyományos, általában csak egy-két gyermeket, gyakran más főfoglalkozás mellett nevelő szülők után. Holott utóbbiaknak csupán 15 ezer forintot kell gyermekenként fizetni.
A nevelőszülők nagy többsége – mintegy ötezren – így hagyományos nevelőszülőkként gondozzák a gyermekeket. Januártól viszont minden nevelőszülő munkaviszonyban gondozná a gyermekeket, amelyért a minimálbér 30 százalékának megfelelő összegű (most 29 400 forint) alapdíjazást kapna. Ehhez jönne még gyermekenként a minimálbér 20 százalékának megfelelő juttatás (19 600 forint), speciális nevelési igényű gyermek esetén pedig a minimálbér 25 százaléka (24 500 forint) járna.
A tárca korábban azzal érvelt, hogy a nevelőszülők mintegy kétharmadának nincsen semmilyen jogviszonya, és ennél a mintegy 3000 munkanélküli nevelőszülőnél él a gyerekek 62 százaléka. A foglalkoztatotti jogviszony számukra kétségtelenül nagy segítség, és részükről az igény is erős, de ettől még nem kellene mindenkiből főállású nevelőszülőt csinálni. Báló Ottília szerint ezt a problémát orvosolni lehetett volna egy, a hivatásos nevelőszülők után járó magasabb normatívával, hogy a fenntartók több hivatásos nevelőszülőt tudjanak alkalmazni. A más munkaviszonnyal rendelkező nevelőszülőnek viszont nem feltétlenül a főállású nevelőszülőség a legjobb megoldás, ezért lehetőséget kellene adni a jövőben is a kivételekre.